A szőlő metszése

A metszést akkor lehet elkezdeni, amikor nagyobb fagyoktól már nem kell tartanunk, de ne halasszuk addig, amíg a nedvkeringés megindul és a metszési felület „könnyezni” kezd.

A metszés előtt végezzünk rügyvizsgálatot: a termőrügyet éles késsel (zsilettpengével) a hosszanti tengelye mentén vágjuk ketté. Ha a metszési felület halványzöld, nem barna, akkor a rügy ép, belőle egészséges hajtás fejlődhet. Ha a metszési felület csúcsi része elbarnult, akkor a rügy károsodott, de kedvező körülmények között még hajtást és azon fürtöt fejleszthet. Ha a rügy alapja, vagy a teljes metszési felület elbarnult, akkor a rügy nem fog kihajtani. A metszés mértékét a rügyek épsége alapján kell eldönteni.

Ne terheljük túl

Először az elszáradt, letermett csonkokat, idősebb fás részeket kell eltávolítani és ezután kerül sor a termőcsapok megmetszésére. Vannak rövid csapon termő fajták, mások csak hosszú csapon vagy szálvesszőn hoznak kielégítő fürttermést. Általános szabály az, hogy a termőterület minden négyzetméterén 20-30 ép, egészséges rügy maradjon meg. Ez éppen elég ahhoz, hogy jó termést takaríthassunk be! A túlterhelés kockázatos módszer, mert a mennyiség csak a minőség rovására fokozható.

Érdemes „váltani”

Az úgynevezett váltómetszés módszerét alkalmazzuk, vagyis a kétéves csapon két vessző maradjon meg, a többit vágjuk le. A megmaradó két vessző közül a felső állású lesz a termőcsap, amelyen – a fajtától függően – 4-10 rügyet hagyunk meg. Az alsó állású vesszőt két rügyre metsszük vissza: ez az ugarcsap. A következő évben a le-termett termővesszőt levágjuk, az ugarcsapon levő két rügyből fejlődött vessző közül pedig a felső lesz a termővessző, az alsó az ugarvessző.

A metszés kissé bonyolultnak látszik, de némi gyakorlattal könnyen elsajátítható.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük