A metszést akkor lehet elkezdeni, amikor nagyobb fagyoktól már nem kell tartanunk, de ne halasszuk addig, amíg a nedvkeringés megindul és a metszési felület “könnyezni” kezd.
Ne terheljük túl
Először az elszáradt, letermett csonkokat, idősebb fás részeket kell eltávolítani és ezután kerül sor a termőcsapok megmetszésére. Vannak rövid csapon termő fajták, mások csak hosszú csapon vagy szálvesszőn hoznak kielégítő fürttermést. Általános szabály az, hogy a termőterület minden négyzetméterén 20-30 ép, egészséges rügy maradjon meg. Ez éppen elég ahhoz, hogy jó termést takaríthassunk be! A túlterhelés kockázatos módszer, mert a mennyiség csak a minőség rovására fokozható.
Érdemes “váltani”
Az úgynevezett váltómetszés módszerét alkalmazzuk, vagyis a kétéves csapon két vessző maradjon meg, a többit vágjuk le. A megmaradó két vessző közül a felső állású lesz a termőcsap, amelyen – a fajtától függően – 4-10 rügyet hagyunk meg. Az alsó állású vesszőt két rügyre metsszük vissza: ez az ugarcsap. A következő évben a le-termett termővesszőt levágjuk, az ugarcsapon levő két rügyből fejlődött vessző közül pedig a felső lesz a termővessző, az alsó az ugarvessző.
A metszés kissé bonyolultnak látszik, de némi gyakorlattal könnyen elsajátítható.